Dominancia

Mi is a dominancia?

A tudományos nyelvben fölérendeltség, irányító jelleg.

De ez sem ennyire fekete vagy fehér.

A biológiában egy örökléstani jelenség, erősen eltérő szülők utódjain csak az egyik szülő tulajdonságai jelennek meg.

Megfelelő ingerületek hatására egyes központok szerepe túlsúlyra jut a többi felett, ez egy agyi sajátosság. A nemen belüli szelekció esetén általában a hímek megküzdenek egymással a dominancia-rangsor magasabb pozícióért, párosodás jogáért. Ezek általában összefüggnek egymással. Nem élet-halál harc, test-test elleni küzdelem.

A dominanciát nem szabad összekeverni az agresszióval, nem ezt jelenti, hanem azt, hogy elismert vezető helyet szerez magának az egyén egy közösségen belül, szubcsoporton belül. A személyiségelmélet szerint a mások feletti dominanciát elnyerni akaró személy az összeütközést keresi, a fölérendeltséget, elsődlegességet, a szubmisszívebb egyén pedig megpróbálja elkerülni az ilyen helyzeteket.

A dominancia sok szempontból megközelíthető.

Beszélhetünk állatok közötti dominanciáról, laterális dominanciáról (amikor pl már az anyaméhben a magzat előnyben részesíti egyik kezét az ujjszopásnál, vagy később, hogy jobb vagy balkezes lesz), párkapcsolati dominanciáról, férfi vagy női dominanciáról, többszörös dominanciáról, szociális dominanciáról, biológiai dominanciáról. Egyszóval elég sok fajtája lehet.

Én, ebben a bejegyzésben a férfi- női dominanciáról, párkapcsolati dominanciáról fogok írni.

Vajon mire vágyik egy domináns férfi?

Ezt a kérdést, mikor feltettem nőknek, általános válaszok ezek voltak:

• az ő vállát nyomják a nehéz kérdések
• ő dönt, övé a felelősség is
• ő irányít
• ő legyen a falkavezér, olyan nőt tudhasson maga mellett, aki bálványozza őt, gyengéd legyen mellette

Tényleg erre vágyna egy domináns férfi? Ettől érezné magát férfias férfinak?

A férfiak válasza (a nem nárcisztikus vagy egyéb torzulással rendelkező egyedek válaszairól beszélek) meglepően mást mutattak.

A férfi a nő szövetségére vágyik.

Arra, hogy a nő egy olyan biztos hátteret tudjon neki biztosítani, amitől ő határozottan funkcionálni tud, nem kérdőjelezi meg sem magát, sem a kapcsolatban betöltött szerepét. Egy domináns férfi domináns nőt fog maga mellé választani.

Ugyanannyira szüksége van arra, hogy vezessen egy nőt, mint arra is, hogy egy nő vezetni tudja őt. Ezt egy egységnek, egy egyezségnek tekintik. Ha hazaér egy kemény nap után, leveszi a kabátját, akkor lehessen a legigazibb énjében és el tudja mondani, meg tudja beszélni a társával a napi történéseket. Egy határozott nő át tudja venni a gyeplőt, de nem ledominálni akarja, hanem a nő a könnyebbítést, a könnyebbséget jelenti. Folyamatos sziklaviselkedés vagy szervi vagy párkapcsolati, esetenként mindkettő problémát előrevetíti.

Gondoljunk csak bele, egy havasi gyopár biztosan nagyon szép, de vele a gondokon nem fog tudni osztozkodni, egy tengeri csillag sem fogja tudni kielégíteni.

Bár jólesik a férfiaknak az, ha érzi, ő az erős, a határozott, a keményebb, de ezt megfelelő társ mellett tudja megélni. Elég hamar bele tudnak fáradni abba, hogy csak ő küzd a kettőjük békéje miatt. Legyen az anyagi, lelki, fizikai, bármilyen megközelítés. Kell, hogy helyre rakja, hogy felszedje a padlóról, kihozza a maximumot egy nő a férfiból. Aki látta őt boxerben, összekuporodva, betegen, mégis ugyanolyan tisztelettel tud rá nézni. Érdeklik a hibái is, az összes démonja, tudja, mikor kell rászólni és mikor kell hallgatni. Mikor kell harcba küldenie a férfit, és mikor kell visszatartani, mikor kell támogatni.

Kiemelem, hogy persze, sokat dob az önbizalmán egy férfinak, egy fényes, csillogó szempár, pillogás, kedves szavakat hall, de ez elég? A mindennapokban ez tényleg elég lenne?

A célban mindenki szeret, mindenki isteníti a férfit, viszont melyik fontosabb, az, hogy a végcélban 101 nő húzzon sorszámot a figyelméért, vagy az, amikor minden vesztésre állt, ott volt mellette egy királynő, aki reményt adott, aki felszedte a padlóról és újra harcba küldte?

Az alfák válasza egyértelmű volt, nem volt bennük kérdés..

Bevallom őszintén, rendkívül ritkán találkozom igazi alfa személyiséggel. Viszont, akikkel eddig találkoztam, egytől egyig a fentieket állították. Számukra kismilliószor többet jelent az, hogy nem néz, hanem lát is a királynőjük. Az a nő lesz a királynőjük, akikkel hatalmas küzdelmei voltak vagy vannak, sokszor durcásan, indulatosan feküdtek le, de bizalmasává tette, és megmutatta neki, az alfa tud gyengéden játszó kiskutya is lenni, minden félelmével, démonjával együtt, a nő mégis tiszteli és ezekkel nem él vissza. Arra fordítja ezeket az ismereteket, hogy tudja, mikor mit és hogyan kell mondani, hogy minden funkcionálni tudjon a párkapcsolatban, az ágyban, a munkahelyen, a családban.

Férfiak, tessék belenőni abba a boxerba, és emelt fővel igenis beleállni, vállalni, véghez vinni a céljaid, elhatározásaid, és ne szépen pislogó barbikkal menőzni az instán, hanem a vérbeli nőket megkeresni és meg is tartani. Ez egy férfi-nő szövetség. Életed végén nem az insta fotóidat fogod lapozgatni, hanem az emlékeid. A jó nevetéseket, az óriási harcokat egymással, a beszélgetéseket, az élményeket.

Itt most teszek egy személyes kitérőt. Nagyon személyeset🖖🏼

(Ezt azért osztom meg, hogy lássa mindenki, én is ,,tanulófázisban" vagyok. Én is halandó vagyok, és küzdök rengeteg ilyen kérdéssel. Sokszor kerestek meg olyan levelekkel, hogy amiket olvastok/mondok nektek, mennyire szuper, milyen sokat segített rajtatok. Pontosan tudtam, milyen tuningot kellett adnom, míg ti meg sem tudtátok fogalmazni a pontos problémátokat vagy elakadásotokat.)

Vajon, létezik-e az a férfi, akit én keresek. Vagy nyomtassam ki egy kartonpapírra, ne fektessek ennyi energiát ebbe, mert ilyen nincs👀

Én úgy gondolom- szakmai ártalom bizonyosan, minél több emberrel beszélgetsz, annál határozottabb elképzeléseid lesznek 😆- , legalábbis én azt az alfát keresem, aki képes arra, hogy a személyiségemet tisztelje és elfogadja. Hagyja, hogy 1000 fokon égjek, pörögjek és nem láncol le, nem szorít. Sőt, élvezi és büszke arra, ami engem motivál.

(A kriminálpszichológiát, a ,,börtönösdit", bullyingok elleni fellépést, gyermekek életének segítését, bűncselekmények elkövetőinek lemodellezése, profilozás, boldogabb emberek kinevelése, megtanítani embereket teljes életet élni, rengeteg pszichocuccom, nem ismerek lehetetlent, és még az 1001 személyiségem valóban nem egyszerű elfogadni, én tisztában vagyok vele.)

Viszont, én sem vagyok betonból, sőt, nagyon össze tudok zavarodni, el tudok keseredni, és nagyon meg tudnak viselni emberi sorsok. Nem szégyenlem, nagyon tudok sírni is. De! És itt jön a nagybetűs DE. Pontosan tudja a férfi, hogy bármikor, bármit, bárhogyan megoldok, ne megoldani akarja helyettem a problémámat, hanem megfogja a combom, én kisírom magam, majd biztosít afelől, hogy ott van és ha kell, agyaljunk együtt. Tudjam azt, ha én valamiért nem tudok megoldani valamit, ő biztosan meg fogja tudni oldani. Nekem ez biztonságot ad. Tudnom kell, hogy mellszélességgel beleáll bármibe, nem engedi el a kezem. Zuhanni kezdek, akkor utánam nyúl, és visszaültet maga mellé. Fél kézzel.

Én megígérem neki, hogy mindent meg fogok tenni érte. Ha ő ezt képes megtenni értem, én is mindent meg fogok tenni érte. Engem nem érdekel, kivel beszél és mit, én sosem fogom a telefonját vagy a cuccait áttúrni, oda megy és akkor, ahova akar, de ezt fordítva is elvárom. Leszögezem, hogy ha a kezében látom a telefonom, akkor sem csinálok botrányt, bármikor belenézhet bármimbe. Én nyílt lapokkal játszok és ezt várom el a másik féltől is. Nem fogom tudni tisztelni, ha játszmázik. Játszani lehet, játszmázni nem.

Kifejezetten a másik fél démonjai érdekelnek, hogy tudjam, mikor kell erősíteni, mikor kell támogatni.

Én pontosan tudom, hogy én egy nagyon nehezen kezelhető, határozott, makacs és erős személyiség vagyok. (Annak, aki nem tud ,,kezelni")

De, mégis, örök életemre magamra maradok?

Kíváncsi vagyok a véleményetekre, ki milyen párt képzelne el maga mellé, vagy csak én vagyok ennyire nyomorult? 😆

És akkor most jöjjön a női dominancia.

Személyes véleményem szerint nincs domináns nő egy kapcsolatban, csak rossz pár mellett van. Nem tudja kezelni a férfi a nőt.

Egy számomra roppant érdekes személyiségű férfi vezetett rá erre. Álmomban sem mertem volna gondolni- inkább el sem mondom, hol találtam rá erre az ürgére😅- , hogy egy lazuljunkbe este arcul csap egy ekkora periodt. Ez a számomra rendkívül különös férfi mondta ki, hogy ha a nő le akarja dominálni a férfit, a férfi dominanciája ellenére, akkor ezt általában nem tudják értelmezni a férfiak. Ez nem azt jelenti, hogy a nő domináns, hanem azt, hogy átadta magát a férfinak és meg többet akar belőle. A nő az övé.

Ezek nem hatalmi harcok, hanem innen tud egy erős, szilárd kapcsolat kialakulni, mindegyik fél tesz bele erőt, energiát, játékosságot. Tudjuk, a játékok jók, a játszmák nem.

Mikor is mondják egy nőre, hogy domináns?

A köznyelvben az akaratos, uralkodó típusú nőt nevezik így, aki olykor sokakat megszégyenítően tud erővel uralni helyzeteket. A férfiak helyett is odateszik magukat. Megmondja a nyaralás helyszínét, a bevásárlási lista részleteit, kiválasztja a párja ruháit, mindenben is dönt. Ezt olyan magabiztosággal teszi, hogy fel sem tűnik neki az, a párja szinte már a gyereke.

Ezt azonban nem mondanám domináns nőnek, valakinek meg kell oldania a mindennapokat. Képzeljük el, egyik fél sem domináns, vagy nem erősebb akaratú, vajon hogyan haladnak előre?

Általában egy jól működő párkapcsolatban a felek meg tudják egymással beszélni azt, hogy a kialakult helyzet számukra mennyire elfogadható, vállalják érzéseiket egymás között, ki tudják mondani véleményüket.

A problémák akkor vagy ott kezdődnek, amikor ezeket nem tudják őszintén elmondani, vagy ha el is lehetne, nem merik vállalni, mert félnek a konfliktustól, a sérüléstől. Sokszor előfordulnak a provokációk, ,, te nem figyelsz rám", ,,Téged nem érdekel, mit mondok", ,, nem látom rajtad, hogy ez neked fontos lenne". Ilyenkor monitorozzák tudat alatt a másik fél érzelmi reakcióit. (Nincs egyébként jó reakció, mert nem megoldani, hanem provokálni akarják a másikat. Ördögi kör. A legjobb megoldás az, ha kérünk időt az átgondolásra és egy pár nappal későbbi időpontban megbeszéljük. Ilyenkor érdemes tájékoztatni a partnert, hogy addig szedje össze gondolatait és beszéljék meg felnőttek módjára. Első kérdésként mindig azt szoktam javasolni, hogy azt tisztázzák egymás között, szeretik-e még egymást, illetve továbbra is együtt akarnak-e maradni. Ha ez a kérdés határozott igennel, és nem azzal zárul, hogy igen, de, akkor lehet dolgozni a megoldásokon.

Ezek a játszmák valójában azért jönnek létre, mert a társak között biztonságérzés nem erős, valahol megingott, rosszabb esetben sosem volt.

A dominancia annyira az életünk része lett, szociális, társas kapcsolataink által, hogy szinte észre sem vesszük ezeknek a jelenlétét.

Általában nem gondolkodunk erről, hogy a mindennapos interakciónk során, kinél milyen, vagy nálunk ki milyen szerepet tölt be.

Az evolúciós pszichológusok szerint a nők előnyben részesítik a domináns férfiakat. Ez egy dekódolt genetikai üzenet, a domináns férfi jobb génekkel rendelkezik, mint a kevésbé domináns egyedek.

A szorongó nő a védelem miatt, az impulzív nő a kalandkeresés miatt részesíti előnyben az erősebb, markánsabb férfiakat.

Alapvetően azt gondolom, az lenne a normális, ha egy kapcsolatban az erőviszonyok kiegyenlítettek lennének.

A dominanciának sok arca van, létezik szelíd, kedves, asszertív és létezik erőszakos, pocskondiázó, mások véleményét semmibe vevő is. Illetve, e kettő között is van átmenet.

A kutatások azt mutatják, hogy az évek során változik a dominancia is bennünk. Fiatalon sokszor erőteljesek, melyek az évek során szelídülnek, vagy éppen fordítva, ez nem egy állandó dolog.

Életünk a dominancia és az alávetettség folyamatos hullámvasútján robog, csak az a kérdés, élvezed-e ezt az utat.

No, de Te vajon melyik típusba tartozol?