Nevelési stílusok- Szocializáció II.

Nevelési stílusok és azok hatásai a szocializációra

Az egyének kapcsolatainak minőségét és ezek jellegzetességeit meghatározzak a nevelési stílusok és azok jegyei.

Általában a zavarok visszavezethetők (főleg a szociális zavarok, de szerintem minden zavart eleve gyerekkorban kell keresni) a nevelési problémákra. Nagyon korán lehet látni már a befolyásoló tényezőket egy gyerek személyiségén, vagy viselkedésén. A szülők nevelési elgondolásai rendkívül különbözőek, mind hosszú és mind rövidtávon, illetve a helyes és helytelen viselkedés normákról is eltérően gondolkodnak. Ebbe beletartozik az is, hogy mivel jutalmaznak, vagy mivel büntetnek, egyáltalán a gyerek felé milyen jogokat és kötelezettséget mutatnak, mit várnak el tőle. Mennyire figyelnek vajon a gyerek igényeire, szükségleteire.

A szülők nevelési stílusát nagyban befolyásolja a kultúra, az, hogy egy adott közösség miatt gondol helyesnek, esetleg helytelennek egy adott mintát. Éles példája ennek az, hogy gyereket fizikailag lehet-e bántani.

Személyes véleményem az, hogy az agresszió, az úgynevezett atyai pofon semmire sem vezet. Azt kell megérteni, hogy nem véletlenül viselkedik úgy, ahogy a szülő számára nem elfogadható. Ilyen esetekben le kell ülni, esetleg egy későbbi, nyugodt időpontban, és megbeszélni. A hisztiző gyerek is okkal vágja magát földhöz. Ha nem lát más kiutat az egyén, csak azt, hogy érzéketlen legyen, hisztizzen, visszabeszéljen oda nem illő módon, esetleg kitörjön belőle egy agresszív viselkedésmódozat, ezek mind valaminek a következményei, itt az okot kell megtalálni és megszüntetni a kiváltó problémát, nem egy pofonnal elintézni. A gond nem fog megszűnni. A gyereknek azt kell éreznie, hogy biztonságban van és bármivel fordulhat a szüleihez útmutatásért. Ne azért ne dumáljon vissza obszcén szavakat használva, mert fél, hogy szájba vágják, hanem azért, mert tudja, hogy nem ez a konfliktuskezelés módja.

Játszunk el a gondolattal, ütöd a gyereked, mert ilyen vagy olyan módon rosszul viselkedik. Nincs türelmed vele foglalkozni és elmagyarázni neki a helytelen szituációkat. Ez a gyerek felnőttként ezt a mintát viszi tovább, hogy a neki nem tetsző, kényelmetlen, konfliktusos helyzeteket nem megbeszélni és megoldani kell, hanem erővel kiverni. Szuper, mi? Pikkpakk a bíróságon találod magad és tátikázhatsz, hogy pedig olyan jó gyerek volt, a másik fél biztosan kiharcolta az erőszakot. Tényleg? Normális, jól szocializált emberekből nem tudod kierőszakolni- és most nem a szélsőséges esetekről, önvédelemről beszélek- ezt. Nem azért volt ,,jógyerek", mert egy stabil érzelmi világban élt volna, aki kellő visszajelzést kapott volna a világ történéseiről, hanem mert pontosan jól tudta, ha belemegy szituációkba, elverik érte. Ez már eleve hoz egy frusztrált görbét, ami a későbbiekben csak halmozódik. Értitek már, miért nem értek egyet azzal az atyai pofonnal?

Előfordul elég sokszor, amikor megkapom azt a mondatot: Engem is megvertek/ Én is kaptam/ Semmi bajom nem lett, mert kaptam egy nyakast tanító jelleggel..

Erre nagyon egyszerű a válaszom. Azért, mert valami zajlott egykoron valahogy, még nem biztos, hogy követendő példa, pláne nem azzal, akit szeretek. Régen a kávéfogyasztást is ajánlották a terhes nőknek, dohányzással együtt, született egy pár gyerek, akiknek semmi bajuk nem lett ettől..és a többi, aki félnyomorék lett? Ne adj Isten, gyógyíthatatlan mentális betegséggel született? Mit mondanál annak a szülőnek, aki elvetélt az ajánlás miatt? Továbbmegyek, mit mondanál annak a családnak, akinek a gyerekét a tiéd vakította meg, bántalmazta, öntötte le savval, vagy éppen megölte? Na, ugye..

A gyerek viselkedését a születésétől kezdve monitorozzák a szülők és irányítják is. Olyan magatartást várnak el tőle, amik sok esetben egy kényszerítés eredménye. (Ne negatívan értelmezzük ezt most! Ilyenekre kell gondolni, hogy nem foghat meg törékeny tárgyat, vagy nem ehet annyi csokit, amennyit ő szeretne.)

Viszont erre szükség van, ki kell épülnie egy olyan biztonságos viselkedésmódnak, ami nem sodorja őt veszélybe a későbbiek során.

Darling és Steinberg szerint a nevelési stílus és a gyakorlat két különböző dolog.

A nevelési stílus az, amikor érzelmi hátteret teremt a gyerek felé irányuló attitűdök összességével.

A gyakorlat pedig az, amelyik célorientált, specifikus viselkedéseket jelent, ezekben kifejeződnek a nevelési elvek.

A felnőtt motivációi, gondolatai, viselkedése, érzelmei a gyerekneveléssel kapcsolatban a gyerekkel kölcsönhatásban vannak.

A nevelési gyakorlatokat befolyásolja a szülők társadalmi osztályba tartozása is. Kutatások során megállapították azt, hogy az alacsonyabb társadalmi státuszban lévő, az iskolázatlan szülőknél általában a nagyobb fokú engedelmesség megkövetelése figyelhető meg. Ők a munkájukban az engedelmességben, a fegyelemben, konformitásban látják a megélhetést, számukra ez a célravezető attitűd.

Az értelmiségi családokban sokkal megengedőbbek a szülők, az ő munkájukban az önállóság, a kreativitás dominál inkább.

Én azt gondolom, hogy inkább a tisztelettudást kellene hangsúlyozni, egy takarítónak is lehetnek szuper, kreatív ötletei, ugyanúgy, mint a cég vezérigazgatójának.

A nevelés klasszikus modelljei

Ezek a modellek nem csak a tudományos életben, hanem a közéletben is nagy hatást gyakoroltak a szülők neveléssel kapcsolatos elgondolásaira.

Legyen az első Becker modellje.

1964-ben retrospektív modellre épült ez a megfigyelés. Magatartászavarral és egészséges gyerekekkel készítettek interjút, akiknél a szülői bánásmód elemeire kérdeztek rá.

A vizsgálat során két fő elemet határoztak meg. Érzelmi és a kontrolldimenziót.

• Az érzelmi dimenzió

A szeretetteljességet és a melegséget, biztonságot adó bánásmódot foglalja magában. Ennek a skálának az elején az elutasító, a másik végén az elfogadó nevelői attitűd helyezkedik el. Ennek tartalma a büntetési módok, amiket a szülők alkalmaztak, nem a mennyisége, hanem a minősége.

Az elfogadó szülőkre az a jellemző, hogy büntetéskor a szeretetüket hangsúlyozzák. Rosszallásukat fejezik ki a negatív viselkedéssel kapcsolatban, de úgy, hogy elmagyarázzák, miért okoz nekik ez bosszúságot. A szülő és a gyerek közötti jó kapcsolat esetén már a szülő által szomorúságot okozó viselkedés eleve büntető értékű a gyerek számára. A szülő mindenképpen a viselkedés helytelen mivoltát fogja hangsúlyozni és nem a gyerek jellemhibájaként állítja be.

Jó példa erre, amikor a szülő így kezdi- ilyenkor, ha ezt hallom, úgy megölelném azt a szülőt 🥰- én tudod, hogy nagyon szeretlek Téged, de ez a viselkedésed roppant elszomorított.

Az elutasító szülők ezzel szemben a saját hatalmukat fitogtatják, sokszor megszégyenítik a gyereket, kiabálnak vele nyilvánosan. Szabályokat írnak elő, amiket nem lehet sem formálni, sem kétségbe vonni. Agresszívan érvényesítik az akaratukat, feltétel nélküli engedelmességet várnak el a gyerektől. Sokszor minősítik a gyereket, és nem arra helyezik a hangsúlyt, hogy amit elkövetett, abban mi volt a helytelen.

Személyes véleményem az, hogy az elutasító szülők gyerekei sokkal előbb válnak ,,kezelhetetlen" kamasszá, mint az elfogadó szülőké. Amennyiben ez nincs helyén kezelve, vagy egyáltalán nincs kezelve, elég sok meglepetést, azaz személyiségtorzulást, rosszabb esetekben szenvedélybetegséget, a legrosszabb esetben személyiségzavarokat okozhat.

Becker szerint a büntetési módok befolyással vannak arra, hogy mennyire vagy mennyiben lesz agresszív a gyerek a későbbiekben, illetve, hogy az önkontroll milyen minőségben jelenik meg nála.

• Az a büntetés, ami szeretetkapcsolatra épül, annál a gyerek érteni fogja azt, hogy az adott viselkedés miért helytelen. Az ehhez kapcsolódó normát internalizálni fogja. A tetteiért képes lesz felelősséget vállalni, kritikus lesz saját magával és a döntéseivel kapcsolatban, illetve bűntudatot fog érezni, ha a szabályokat áthágja.

A szülei magyarázatot fűznek ahhoz, ha büntetést kap, ezért nem lesz számára frusztráló, így az agresszivitásra való hajlam is lecsökken.

Az összes kutatás kiemeli az emocionális dimenziónak a fontosságát. Kiemelten kell kezelni, mert így fog a későbbiekben ,,jól" szocializálódni. A pozitív, befogadó, szeretetteljes szülőpáros figyelembe veszi gyerek érzéseit, szükségleteit, kívánságait. Könnyebben átveszik a gyerekek a családi értékeket, megkönnyítik a szociális kompetencia kialakulását.

• Az elutasító szülők által alkalmazott hatalmi viszonyok miatt egy külső kontrollos személyiség fog kialakulni. Ez azt jelenti, hogy a gyerek nem érti, miért büntették meg. Viselkedését az fogja irányítani, hogy a nemkívánatos viselkedései ne derüljenek ki a szülők felé. Így kerülje el a büntetést. A megszégyenítés, a túlzott, intenzív büntetés miatt frusztrálttá válik, ebből kifolyólag egy magasabb fokú agresszivitás fogja jellemezni.

Az autoriter nevelési stílus miatt kétféleképpen reagálhat a gyerek.

Az egyik, amikor behódol. Igyekszik észrevétlen maradni, a szülői kívánságokat maradéktalanul teljesíteni. Egyáltalán nem bízik a felnőttekben, nem érdekli túlzottan a teljesítménye, alig köt társas kapcsolatokat. Énképe negatív, alacsony az önértékelése.

A másik lehetséges reagálás a túlzott agresszív viselkedés, ez a társak közé beilleszkedés zavarához vezethet. A gyerek a szülői hatalom elnyomása miatt ingerlékeny, impulzív és figyelmetlen lesz.

(Későbbiekben például kamaszkorban nagyon sok gondot okoz majd.)

• Kontrolldimenzió

Becker modellje szerint ez a másik elem, ennek két végpontja az engedékenység és a korlátozás. Ezt úgy kell értelmezni, hogy az engedékenység bármely viselkedésmódot elfogad, úgymond gátlástalaníthat, szabad utat kaphat. A korlátozás pedig meggátolja ezt, nem válik kivitelezhetővé.

Ha az engedékenység elutasító szülői attitűddel párosul, akkor agressziót engednek szabadjára a szülők. Ez a későbbiekben akár antiszociális viselkedészavarba is torkollhat. Ha viszont a hideg szülői stílus korlátozással párosul, akkor elfojtódnak az agresszív megnyilvánulások, amit a későbbiekben saját magával szembe fordíthat a gyerek. (Önvagdosás, hajtépés, szempillatépés, és durvulhatnak is.)

A kontroll és az elfogadás kombinációja is kétféle következménnyel járhat.

Az első, ha a szülő meleg, szeretetteljes, engedékeny, akkor Becker szerint a gyerek kreatív, szociális, nyitott személyiségű egyén lesz.

A másik, ha az elfogadás kontrollálással jár, akkor a gyerek nem igazán lesz barátságos, sőt, jellemezhető később depedenciával.

Itt egy nagyon érdekes megjegyzést tennék a későbbiekre. Ha az engedékeny szülő egy hideg, elutasító szülővel párosul, akkor a gyerek antiszociális megnyilvánulású lehet, devianciákkal jellemezhető, serdülő- és felnőttkorban már kialakul a bűnözői magatartású gyerek. Ezért mondom mindig, hogy egyik egyén sem születik bűnözőnek, betörőnek, agresszívnak, azzá teszik őket. Fontos, hogy nem felmenteni akarom őket, csupán rávilágítani arra, hol vannak a buktatók, ha lehet, ne neveljünk már ki több pszicho- vagy szociopatát.

Baumrind modellje

Ő 1967-ben publikálta ezt a kutatását, nem retrospektív, hanem ovis korban lévő gyerekeket vizsgált. Több csoportra bontotta az ovisokat a viselkedésük alapján.

• Az első csoport a kompetens gyerekek

Szociábilisak, érdeklődőek, magabiztosak, kíváncsiak.

• Visszahúzódó gyerek

Zárkózottak, néha boldogtalannak tűnnek. Nem barátkoznak, vagy csak nagyon nehezen. Félénkek, nehezen megnyíló típusúak.

• Éretlen gyerekek

Impluzívak, depedensek. Érzelmileg éretlenek.

Ezek után a szülő-gyerek interakció megfigyelése következett. Azt vizsgálták, hogy a gyerekre mennyire vagy mennyiben hatnak a szülők befolyásolási módszerei. A gyerek ezekre milyen reakciót vagy reakciókat ad. Amikor ezek az anyagok a kezében voltak, akkor a szülőket is bekategorizálta. Három szempontot vett figyelembe a kategorizálás során, az egyik a szülő és gyerek közötti kapcsolatnak a nyíltsága, a második a szülő által alkalmazott kontroll, a harmadik pedig a gyerek érett viselkedésével kapcsolatos, a gyerek gondolkodásának minőségével.

Miután minden a kezében volt, Baumrind a nevelési stílus 3 fajtáját különböztette meg.

• Autoritariánus

Ez egy tekintélyelvű nevelési stílus. Jellemző rá, hogy a gyereket korlátozzák, gyakran büntetik is magyarázat nélkül. Elutasítják a gyereket- itt általában az ötleteire vagy a gondolataira kell érteni-. Engedelmesség a fő mozgatórugója, a gyereknek kötelességei vannak elsősorban, jogai szinte nincsenek, vagy csak elenyészően. Ilyen stílusban nevelt gyerek visszahúzódó lesz, későbbiekben jellemző rá a hazudozás a büntetés elkerülése miatt.

• Permisszív

Ők az engedékeny szülők. Érzelemteliség, szülői támogatás a jellemző faktor. A gyerekkel való konfliktus kerülése, a kontroll alacsony foka jellemző, vagy egyáltalán nincs kontroll. Gyerekközpontú a nevelés, a gyereknek elsősorban jogai vannak.

Ebben az esetben a gyerek impulzív és éretlen lesz. Későbbiekben a ,,kihaénnem" stílus és a nagyszájúság jellemző. Serdülőkorban veszélyes lehet a kontroll hiánya.

• Autoritatív

Érzékenység és érvelés jellemzi a nevelést. Bevonódnak a gyerek életébe a szülők. Támogatják a gyerek autonómiáját, kötelezettségei és jogai is vannak a gyereknek egyaránt. Korlátokat állít a gyerekkel szemben, ezeket a gyerekkel megvitatják, amennyiben büntetésre kerül sor, annak okát mindig érveléssel alátámasztja, a problémát elmagyarázza. Ők lesznek a kompetens gyerekek, világosan kommunikálnak, jól szocializálódnak, könnyen alakítanak ki barátságokat.

Becker és Baumrind más-más következtetésre jutottak, viszont mindegyikben van bőven igazság.

Véleményem szerint, szükség van kontrollra is és szeretetteljességre is. Érzelmileg biztonságban és stabilitásban kell lennie egy gyereknek, mindig el kell tudni érvekkel magyarázni, hogy miért helytelen a viselkedése. Ugyanúgy fontos a dicséret, a jutalom is. Miután minden egyén más- nem csak a gyerekekre igaz, hanem a felnőttekre is- ezért meg kell találni és ki kell dolgozni egy saját rendszert, amiben a szülők és a gyerek is jól érzi magát, biztonságosan tudnak kommunikálni. A szülőnek háttértámaszként ott kell állnia a gyerek mellett. Viszont fontos a korlátok felállítása is, hiszen például nem támogathatod abban, hogy a gyereked szerhasználó legyen. (Ugye, hogy kellenek azok a kontrollok? 😎)

Maccoby és Martin komplex modellje

1983-ban megjelent egy Becker-Baumrind kombináció. Kiegészült azzal, hogy a baumrind-i elképzelésben három szülői stílus volt, itt már egy negyedikkel kiegészült. A negyedik a közömbös, elhanyagoló nevelési attitűddel rendelkező szülők.

Nagy szerepet tulajdonítottak a szülői érzékenységnek, akik nagy figyelmet fordítanak a gyerek szükségleteire, gyerekközpontúak.

A viselkedésmódokban egyetértenek a Baumrind leírásával, a kiegészített stílus, a közömbös, elhanyagoló szülői attitűd.

A gondozók igyekeznek minél kevesebb időt fordítani a gyerekre, szülőközpontúság jellemzi őket. A gyerek érzelmi közeledéseire nem megfelelően reagálnak. Ez a magatartás megfigyelhető depresszióval küzdő anyáknál/apáknál. Ez talán a legveszélyesebb attitűd, ezekből a gyerekekből a későbbiekben alacsony önértékelésű, deviáns felnőtt lesz. Legtöbbször valamilyen pszichiátriai gondokkal küzdenek, nehéz őket ,,gyógyítani".

Nézzük a kritikákat. (Mindig a kritika a kedvencem, valószínű engem elevenen elégettek volna párszáz évvel ezelőtt.😆)

Elsősorban a klasszikus modellek kritikáját nézzük a szakirodalom szerint.

A szakirodalom szerint a szülők befolyásoló tényezőit helyezik előtérbe, még a belső tartalommal nem foglalkoznak. Továbbá a szülők nevelési attitűdjei nem totálisak, nagy mértékben függ a gyerek személyiségétől is. A szülői szabályozás sosem egyirányú, hanem ko-reguláló folyamat. A gyerekek a személyiségükkel a szülők nevelési módszereit is befolyásolják, legjobb példa az, amikor az ikerpárok tagjaival szemben is máshogy kell viselkedni.

És az én kritikám.

Véleményem szerint nem lehet a szülőket ennyire szélsőségesen osztályozni. Olyan ez, mint a személyiségek. Leglényegesebbnek tartom ebben az esetben is a kommunikációt, mind a szülők egymással, mind a szülők a gyerekkel. A világos, nyílt, őszinte kommunikációra kell törekedni. Ha ez nem tud létrejönni, akkor van probléma. Innentől eredeztethető minden gond gyökere.

Miért is hangsúlyozom ezeket mindig? Könnyebb a 10 éves gyereken észrevenni és megoldani a problémáit, mint a 30 évesnek. Egyrészt a 10 éves gyereknél ,,csak" 10 évnyi traumát kell kezelni..30 évesen már 30 évnyit.. .

Arról nem is beszélve, hogy nagyon fontos megtanítani a helyes önbecsülést, önértékelést, önbizalmat adni a gyerekeknek. Megspórol magának utána pár boldogtalan évet, szorongást és a depressziót is elkerülheti.

Másrészt, én nem akarok egy pszichopatákkal teli világban sem élni, sem a saját gyerekem elengedni bárhová. Mentálisan borzasztóan vagyunk. Sajnos. Média sem segít, inkább csak ront a helyzeten. - Erről a későbbiekben lesz egy külön cikk.😉

(Oroszoknál betiltottak minden socialmedia felületet, nincs nyugati márka, se gyorsétterem. Figyeljétek meg, ha ez hosszú távon így marad, a legboldogabb, legegészségesebb és legkiegyensúlyozottabb emberek lesznek ők a világon.😆)

Én azt gondolom, hogy fontos a kontroll, tisztában kell lenni a -tól -ig határokkal. Támogatni kell a gyereket, de legyenek határok, nem kell mindent mindig elnézni. Abban nem kell támogatni, sem passzív, sem aktív módon, ami a szenvedélybetegsége és károsan hat az életére, az egészségére, környezetére. Ahhoz, hogy minden meg tudjon valósulni, ismerniük kell egymást a család tagjainak. Ehhez pedig beszélgetni kell-őszintén.

Én azt vallom, hogy a születéskor megszületik az, akit Te gondolsz meg egy másik ember.

Későbbi modellek

Számos tanulmány készült- továbbra is állítom, hogy ezek mind jók, és komplexen kell vizsgálni egy helyzetet. Nem lehet csak kiragadni az egyik vagy másik besorolás alapján.

Viszont, egy 1975-ös kutatás nekem nagyon megmaradt. Kozéki négyféle szempont alapján állította fel a család modelljét.

• család érzelmi klímája
• nevelés rugalmassága
• szabályokra és követelményekre vonatkozó erő
• szülők által közvetített értékek penetranciája

Majd ezek alapján nyolcféle nevelői attitűdöt mutatott be, aminek személyiségformáló hatásairól voltak elképzelései:

Harmonikus attitűd

• Nincsenek merev korlátok
• Biztonságot nyújtó, stabil, meleg családi közeg
• A szülők az elvárásaikat a gyerek személyiségéhez igazítják, ezeket el is várják vele szemben. Kialakul a gyerekben ezáltal egy olyan benyomás, hogy a szabályok fontosak, azért kerültek felállításra, hogy az ő érdekeit szolgálja.
• A gyerek ebben az esetben: barátságos, érdeklődő, jó önkontrollal rendelkező egyén lesz.

Liberális attitűd

• Kölcsönös elfogadáson és bizalmon alapul a viszony szülő és gyerek között
• Szeretetteljes kapcsolat a jellemző
• Szabályok minimális mértékben vannak jelen, ezek betartását sem mindig ellenőrzi a szülő
• Nincsenek a gyereknek korlátai, ami a későbbiekben (is) gondot fog okozni.
• Saját igényei szerint cselekszik, ezért kreatív és autonóm lesz, későbbiekben sem lehet majd önérvényesítésében korlátozni
• Főként a társas környezet részéről fog nehézségekbe ütközni, öntörvényűséget fogja a gyerek viselkedésében azonosítani ezt

Ambíciózus attitűd

• Elfogadó családi légkör jellemzi
• A viselkedést alakító korlátok viszont nagyon merevek
• Gyerekkel a szabályokat nem vitatják meg, de engedelmességet vár el
• A gyerek általában szorgalmas és kötelességtudó, mert szeretne megfelelni a szüleinek
• Lelkiismeretes
• A sikerre való törekvés nem saját öröméből fakad, hanem el akarja kerülni a kudarcot, mert szorong attól, hogy a szülei megbüntetik
• Ennek következménye lesz az, hogy a spontaneitás és a kezdeményezés nagyon alacsony szinten fog állni a gyereknél

• Magas fokú aggodalmaskodás a jellemző a szülők részéről
• Szeretetteljes, meleg családi környezet jellemzi
• A gyerek megóvása érdekében egy nagyon zárt kört alkot a család
• A szülők merevek, a gyerek önálló törekvéseit is elnyomják
• A szülő- gyerek viszony nagyon hosszú időre nyúlik
• Visszatartják a szülők a külvilág megismerésétől a gyereket
• Depedens marad a gyerek, elfojtja a gyerek az indulatait, engedelmeskedik, de passzívan a szülőnek
• A felnőtt lét buktatóira meglehetősen nehezen fog felkészülni

Hideg (demokratikus) attitűd

• Partnerként van jelen a szülő és a gyerek a családban
• A követelmények megszabásánál igazodnak a gyerek képességeihez
• A szülők a gyerekek támaszai, a szabályok következetesek
• A fejlődéssel együtt járnak különböző természetes indulatok, amiket a család nem szeretetteljesen kezel, sőt hidegen
• A gyerekben a hidegség bizonytalanságot okoz, az ő agressziójuk magasabb lehet, mint a másik modellben nevelkedett gyerekeké
• Empátiás készsége alacsony marad, viszont törekvő és szorgalmas lesz

Elhanyagoló attitűd

• Nincs a gyereknek egy támasza, sem támogatás, sem korlátok biztonsága által
• A gyereknek a normákat egyáltalán nem, vagy nem megfelelően közvetítik
• Erkölcsi fejlődése (is) kárt szenved a gyereknek
• A családi biztonság hiánya miatt a gyerek szorongóvá válik, sokszor támadó viselkedést produkál, ezzel akarja elkerülni a negatív eseményeket
• Magas fokú agresszivitás jellemzi a gyereket és gyenge impulzuskontroll

Drilles attitűd

• Érzelmileg elutasító szülő, viszont nagyon sokat követelő
• Gyakori büntetések jellemzik a szülőt, ezek miatt a gyerek szorongóvá válik
• Kemény kéz miatt a gyerek semmilyen ellenérzést nem vállal fel, mások vagy saját maga felé fordítja az agresszióját
• Saját magával sok konfliktusba keveredik, de jellemző a másokkal való konfliktus is, mert a szülői merevséget, hidegséget, szigorú szabályokat átveszi

Diszharmonikus attitűd

• Nem következetesek a szülők, sem a büntetésben, sem a szeretetben, sem a szabályok betartásában
• Biztonságos közeg megteremtésének a hiánya jellemzi
• A gyerek kiszámíthatatlan lesz, mert a visszajelzések is kiszámíthatatlanok
• A szülőknek általában lelkiismeretfordulásuk van, hogy nem tudnak jó szülők lenni, de a gyerekre tolják a felelősséget, őt teszik meg bűnbaknak
• Neurotizáló hatású légkör alakul ki ennek hatására

Amit fontos tudni ezekkel kapcsolatban:

• Általában a nevelők sem egyformán látják a gyerekeiket, általában nem azonos képet alkotnak róluk
• Az szülők így vagy ellensúlyozzák vagy éppen kiegészítik egymást
• A gyerek személyisége alakítja a szülők által képviselt attitűdöket, ez változhat az út során.
• A szülőknek ebben is rendkívül fontos a kommunikáció, az úgynevezett rossz zsaru, jó zsaru leosztás- ezeket szituációnként változtatni kellene, de a lényeg a konszenzus.
• A lányok esetében a hideg és korlátozó, merev anya a legnegatívabban ható attitűd, fiúk esetében pedig a konfrontálódásra képtelen, gyenge akaratú apa.
• A szülők különbözőek, különbözően is fogják nevelni a gyereket.

Nézhetnénk még nagyon sokféle összeállítást, de a fentieket vették alapul.

A gyerek egészséges szocializációja szempontjából elmondhatjuk azt, hogy a következő viselkedésmódok együttléte optimális:

• meleg, elfogadó, szeretetteljes légkör
• korlátokat állító, szabályok betartását megkövetelő, következetes szülői magatartás
• a szülők egymás közötti kiegyensúlyozott, kongruens kapcsolat
• a nevelés rugalmassága, a gyerek egyéni sajátosságainak a figyelembevétele

Összegzésül, véleményem szerint a gyökér mindig a szülők kapcsolata, az elsődlegesen a meghatározó. Ha a szülők egymással nincsenek összhangban, akkor kezelhetünk tüneti problémákat, de csak ideig-óráig fognak segíteni.

Majd aztán jönnek a nevelési attitűdök. Melyik szülő hogyan látja a saját gyerekét, ezek általában eltérnek, nincsen ezzel baj, csak megint visszaköszön az, ha nem kommunikálnak, nincs konszenzus, megette a tehén az egészet.

A gyereknek egy biztonságos, szeretetteljes, megbízható közegre van szüksége, ahol ugyan vannak jogok és követelmények és következmények, de ezek mind következetesen és elmagyarázva vannak. Mit miért, mit minek, mi helyes és helytelen. Természetesen fog hibázni a gyerek, de kell is. Nem szabad burokban nevelni, arra kell tanítani, hogy a kudarc nem rossz, a hiba nem kijavíthatatlan és ha valami nem sikerül, ez attól még nem jellemhibája.

Csak ügyesen😎

Egy zárójegyzet. Megint a furaÜrge- nem hiszitek el, akitől mindig jön az isteni megcsapásom, kezdem azt hinni, hogy egy segítőm, akit valaki idetett, hogy valagamba rúgjon.😁

Szóval, egy nagyon érdekes beszélgetésnek voltam fültanúja, nem fejtem ki teljesen, mert fogok egy külön bejegyzést tenni róla, de a nevelés miatt ide is idevág egy része.

Arról volt szó, hogy a különböző socialmedia platformokon hogyan viselkednek a gyerekek/tinédzserek. Még mielőtt a mai fiatalságot elkezdjük szidni, egyet leszögeznék. Nem a gyerek nevelte magát olyanná, amilyen lett. És akkor ennek fényében folytassuk a további milyenek a fiatalok beszélgetést.

Minden generáció az utána lévőket semmirekellőnek nevezték. Ez a generációs szakadék teljesen normális, az én környezetemben is bőven akadnak olyanok, akik nem értik azt a rengeteg tetoválást, vagy éppen azt, hogy mi a fenét keresek túsztárgyalóként valahol. Azt is nehezükre esett feldolgozni, hogy börtönben beszélgetek többszörösen elítéltekkel. Egyáltalán nem tartották barónak azt, hogy fegyverekről tanulok, hogy felismerem az ágyúkat és minden vágyam tankot vezetni. 😆 Hát most erre mit mondjak, valahogyan mégis ide kötöttem ki, pedig én barbieztam kiskoromban. 😊

Mondjak egy még abszurdabbat? Műkörmös és pedikűrösként is funkcionálok. Na. Ezt adjátok össze, amikor pszichoterápiáról, vagy túsztárgyalásról esek be a körmösszalonba.. 🥳 Mondok még egy jobbat, A fő állásom, ami a bejelentett alkalmazotti jogviszonyomat jelenti- a GYES miatt😅-, az pedig egy telekommunikációs cégnél van.

Mellette írom a két webes felületem- a másik egy utazásos blog-, építkezek, Alapítványom útját taposom, van szociális életem. (Nem, nem szoktam aludni, eleget😎)

Viszont sokkal könnyebb volt saját magamat levezetni, mind a nevelési attitűdöktől, mind a személyiségfejlődésemen keresztül, egészen odáig, hol kell engednem magamnak és hol kell a szíjamat meghúzni, mert be sincs csatolva, ezek által.

Én hálás vagyok a szüleimnek- hallgatva ezt a furaürge mondandóját, olvasva hozzá a kommenteket-, hogy következetesen, szeretetben, biztonságban neveltek. Rettentően rossz gyerek, majd egy elég hajmeresztő tinédzser voltam- felnőttként se vagyok kevésbé probléma nélküli- de mindig tudtam, hogy számíthatok a szüleimre. Bármi történik, elmondhatom. Engem leültettek, nekem elmondták a tetteim következményeit, de a másokét is. Mindent megbeszéltünk, vacsorára mindenki otthon volt és aközben. Sokszor feszültem össze a szüleimmel, szerencsére. 😆 ⌗Bocsianyu

Ezt is globálisan kellene nézni, elsődlegesen a szülő tehető felelőssé, a nevelés hiánya miatt. A másodlagosan az intézményesített keretek, ahol nem pedagógusok, hanem idegroncsok nevelnek, akikre sokszor egy növényt nem bíznék, nemhogy gyereket. Ne adj isten, majd az enyémet. (Nem fogok politizálni.) És akkor elkezdhetjük görgetni a milyen probléma, miből vagy honnan fakad. Azt gondolom, hogy a szeretet, az odafigyelés, az emberség, a türelem, a kedvesség, az őszinteség nem kerül pénzbe és nem politikafüggő. Ezek döntések. Ezeket a döntéseket pedig úgy tudjuk meghozni, ha megismertetik az egyénnel. Ha a másik olyan is, amilyen, nekem még nem kell olyannak lennem.

Versengést látok mindenhol, mindenben. Szörnyű ez a kiéleződött, pattanásig feszült társadalom. Ne felejtsük el, hogy mi tesszük ilyenné, mert az internet világa számunkra új. Ott bármit lehet név nélkül, arc nélkül.

Ezen dolgozom én, hogy ne lehessen mindent megtenni következmény nélkül- az interneten sem. Egy olyan szociálisan érzékeny társadalomnak a kinevelése, akik nem az elmegyógyintézetben fognak üldögélni 30-40 éves korukra, vagy nem a börtönben kell vele rajzoltatnom, hogy legyen kiindulásom, hol tart most ő. Legtöbbször ezek a trollok nem lennének rossz emberek, egyszerűen elakadtak és nincs erejük vagy nem tudják, hogyan kell kimászni abból a sötétségből, amiben ülnek. Legrosszabb esetben nem volt előttük perspektíva, mert olyan attitűdű szülők vették körül, ami meggátolta az ő egészséges szociális fejlődését.

Tudom, hogy mennyire idegesítő a ,,hülyegyerek" az osztályból, aki mindig egyest ír, egyesre felel, verekedik. Ezeket beskatulyázzák, de játssz el a gondolattal, hogy az iskolában ő a tahó, otthon valószínűleg nem egy biztonságos környezet veszi körül, milyen felnőtt lesz belőle? Szerinted mit fog kezdeni magával? Mit fog kezdeni a társadalomban magával?

El tudjátok képzelni, hány olyan embert szedtem le pl a Tiktokról, mert már elviselhetetlen volt a trollkodása?

A történeteimet egy külön bejegyzésben szintén lejegyzem, nagyon sokan írtatok, amit nagyon köszönök, igyekszem mindenkinek megválaszolni az üzenetét, de sajnos elvesztem az üzenetekben már. 🙈

Viszont, addig is kitartást, sok erőt, és írjatok bátran, nyugodtan többször is, hidd el, válaszolni fogok.😊

A pónik puszijai legyenek Veletek, na meg a furaürgével😘