SZOCIALIZÁCIÓ VI.-KRÍZIS

A szocializációs folyamatokban a krízis okozhat tartós vagy átmeneti problémát. Krízisről akkor beszélhetünk, ha (és most Caplant 1964 idézem) az egyén olyan külső, elkerülhetetlen körülményekkel szembesül, amelyek veszélyeztetik pszichés egyensúlyát, azok adott időben minden más tényezőnél fontosabbá válnak számára, illetve, ha azokat az addig jól bevált problémamegoldó módszereivel nem tudja kezelni.

A krízis mindig egy egyensúlyt bont fel, ennek hatására az egyén elkezdi keresni az egyensúlyt egy másik aspektusból, meg akarja oldani a problémát és újfajta lehetőségeket keres.

Az új egyensúly keresése a korábbinál lehet jobban funkcionáló, differenciáltabb, illetve az is előfordulhat, hogy a beszűkült tudatállapot miatt kevesebb mozgástere lesz az egyénnek.

A krízisnek két főbb típusát határozzuk meg:

• Fejlődési/normatív krízis

Ezek azok az életfeladatok, amikkel az egyénnek mindenképpen szembesülnie kell, fontos lépcsőfokokat jelent az egyén személyiségfejlődésében. Ez lehet a szülőkről való leválás krízise, a tinikori identitásválság, szülővé válás krízise, nyugdíjba vonulás krízise.

Minden embernek meg kell küzdenie ezekkel az életfeladatokkal, megfelelő időben kell ezekkel találkoznia az egyénnek. Például 15 évesen nem a szülővé válás krízise, hanem a ki vagyok én? identitás krízisével kellene az egyénnek találkoznia.

• Akcidentális krízis

Ezek az érzelmi válságok. Veszteség esetén lépnek fel. Szerettünk elvesztése, szakítás, válás, gyász, munkanélküliség, baleset, természeti katasztrófa. Ezek szintén olyan krízisek, ami minden emberrel megesnek, az egyén számára fontos személy, tulajdon, érték elvesztését jelentik.

A krízis az addigi életutat kettévágja, ilyenkor szokásosan azt mondjuk, hogy volt az előtte és utána időszak. Ezek után kétféle irányban haladhat tovább az egyén útja. Az egyik, az egyénnek valamilyen pozitív irányban történő fejlődését figyelhetjük meg, még akkor is, ha ez valamilyen veszteséggel járt. A másik út a hosszú távú sérülés.

A normatív krízisekre fel lehet készülni, gyerekkorban a környezet, felnőttkorban pedig az egyén maga fel tudja magát készíteni ezekre a helyzetekre. Az akcidentális krízis ezzel szemben teljesen váratlan, nehezen megoldható, nehezen feldolgozható helyzetet teremt, kibillentheti- sőt, rövidebb vagy hosszabb időre- a szocializációs folyamatot.

Krízisek adódhatnak abból is, amelyek a szocializációs folyamat hibáiból erednek. Ezek hosszú távon fejtik ki hatásaikat, egy régebbi krízisből adódó nem megfelelően kezelt helyzet, ha újra lejátszódik, akkor újra felszínre hozhatja a válság nem megfelelő megoldását. A környezet ilyenkor értetlenül áll az erős érzelmi reakció miatt.

Itt jegyezném meg halkan, ha egy vita vagy stresszhelyzetben a másik fél meglepően indulatosan vagy erős, heves érzelmekkel reagál, jusson eszedbe, hogy te nem a 33 éves felnőttel (példának okáért legyen most 33 éves az illető és 5 évesen érte trauma) állsz szemben, hanem az 5 évesen elszenvedett traumáiból nem szabaduló kisgyerekkel.

Ezek alapján megkülönböztetünk

• intergenerációs krízist:

Ezek a nemzedékeken keresztül fennálló, folyamatosan visszatérő válságok. Ha az idősebb generáció valamilyen problémát nem tudott megoldani, ők tovább örökítik a krízist, mégpedig úgy, hogy ahhoz a szituációhoz negatív, szorongó érzelmeket kötnek. Ezt generációkon keresztül folyamatosan viszik tovább, egészen addig, ameddig az utódok közül valaki ezt ki nem oldja.

• visszatérő krízis:

Az egyénnek az életében folyamatosan visszatérő válság. Az alapprobléma tulajdonképpen ugyanaz, csak a megjelenése többféleképpen lehet. Leghétköznapibb esete a párkapcsolat, mindig ugyanolyan ,,tahókba" vagy ,,rosszlányokba" futnak bele. De, ez lehet akár munkahelyi válság is, mindig ,,seggfej" főnökei vannak.

Hogyan is zajlik le a krízis?

Jacobson a krízis lefolyását 6-8 hetes időtartamban határozta meg. Szerintem ez egyénenként változik, sőt sem a krízis tárgya, sem az egyén személyisége nem elenyésző tényező. Én, szerény véleményem szerint inkább az, hogy néhány perces minikrízistől, egészen évekig tartó válságig elmehetünk, ami az időtartamot jelenti.

Abban viszont egyetértek, hogy a krízis felépülése a következőképpen néz ki:

• Egy kiváltó hatással kezdődik, bekövetkezik valamilyen fordulat.
• Ezt követi a megrettenés és a nyugtalanság időszaka.
• Az alkalmazkodás időszaka, mikor az új megoldási lehetőségeket kutatja az egyén
• Megkezdődik a helyreállítás időszaka

Az akcidentális krízisek esetében árnyaltabb a helyzet valamennyivel, ez kicsit hasonlít a gyász folyamatára.

• Bekövetkezik a fordulat, egy kiváltó hatás.
• Megérkezik a sokk
• Tudatosul az elvesztés
• Elindul a felépülés szakasza

Az első időszakot gyakran jellemzi a bénultság, a veszteség tagadása. A valóság elutasításra kerül, az egyénben sokszor a düh és a szenvedés kerül előtérbe. Amikor tudatosul a veszteség, és a kezdeti sokk alábbhagy, akkor a reménytelenség és a közöny váltakozása jelenik meg. Kétségbeesés, a mindennapi feladatok ellátásának nehézsége. A legvégén pedig itt is előkerül az egyensúly visszaállítása.

A krízisben lévő egyén viselkedése

Az egyén elgyötört, szorongó. Egy-egy apró részletre fókuszál az adott problémán belül, hiába ismeri a helyzetét, nem képes strukturálni ezeket az információkat. Érzelmeit nehezen kontrollálja, impulzív. A jövőképe több esetben megszűnik, felborul a megszokott attitűdök rendszere. Munkavégzése alacsony hatásfokú, a rutintevékenységek nehézkessé válnak.

Aki krízisben szenved, a körülötte lévő emberek meglehetősen fontossá válnak, kapaszkodnak ezekbe a segítőkbe. Egyfajta függőségi viszonyba kerül a segítőivel. Ez egy nagyon érzékeny időszak, későbbiekben ez a függőségi viszony meg fog szűnni. A krízisben szenvedő egyén rendkívül befolyásolható, érzékeny és kapaszkodó. Ez egyúttal a kommunikáció válsága is, környezete nehezen tudja értelmezni azt, amit közölni kíván, elszigetelődése ezáltal is fokozódik.

Hogyan segítsünk egy krízisben lévő személyen?

Figyelni kell arra, hogy ne szerepeljen a megoldások között az ineffektív megoldás. Tehát, ne legyen szerfüggő (alkohol, gyógyszer, kábítószer), illetve úgynevezett szuicid hajlam ne alakulhasson ki. (Öngyilkosság)

Az összeomlás kétféleképpen történhet meg: Pszichózis vagy öngyilkosság.

Szóval, krízis esetén érdemi segítséget a támogató környezet jelenthet. Család, barátok vagy egy olyan személy, aki stabil, támogatást nyújt- lehet ez a fodrász vagy a szomszéd.

Vannak erre specializálódott lelkisegély szolgálatok, teljesen ingyenesen hívhatóak, anonimek. Ezt is meg kell említeni a krízisben szenvedőnek, van rá példa, hogy ismerősi körben nem akar mondani semmit.

Fordulhatnak még krízisambulanciához, mentálhigiénés szakemberhez, családsegítő szolgálathoz, pszichológushoz, pszichiáterhez is.

Személy szerint arra buzdítanék mindenkit, ha valaki a környezetében krízissel küzd, a megfelelő segítség az lenne, ha az illetőnek egy biztos kezet tudna nyújtani és egy erre specializálódott szakember segítségét kellene kérnie. Nem kell közvetlenül a krízisben szenvedőt és a szaksegítséget feltétlenül összeengedni, hanem az is elég, ha a szaksegítség instruálja a segítőt, elkerülve azt, hogy a jó szándékunk ellenére mégis ártunk.

A kulcs a türelem és a biztos kéz nyújtása. Nem kell feltétlenül rögtön reagálnunk, hagyjuk, beszélje ki magából az egyén a traumáját.  

Véleményt, észrevételt, vagy csak dumálnátok, írjatok nyugodtan😇

U.I.: Mindenkinek válaszolok, csak általában pár nap csúszással, nagyon hálás vagyok a rengeteg sztoritokért :)